Gatlin a legenda

Justin Gatlin immáron tizenegy éve hallgatja a fújolók kórusát, ám az atlétika fekete báránya, világbajnoki győzelmével korántsem a kétkedőknek adott választ. Őket csak csendre intette.

Nem volt különösebben gyors döntő a londoni férfi száz méter fináléja. A miheztartás végett, már 2005-ben is négy századdal gyorsabb volt az akkori győztes – igaz, az aranyérmes személye nem változott.

Justin Gatlin ugyanis akkor, Helsinkiben állhatott utoljára a dobogó legfelső fokára világversenyen. A 2004-es olimpiai bajnok sprintert, alig egy évvel később tiltották el doppingszer használatáért, aztán jött Usain Bolt és a csodagyerek mindent vitt, amit csak atléta vihet. 2008-tól nyolc olimpiai aranyérem (valójában kilenc, csak egy váltó-aranytól utólag megfosztották a jamaicaiakat), tizenegy világbajnoki elsőség, három számban is világcsúcs, illetve vitathatatlan és fényes fejezet a legendák könyvében. Bolt a valaha volt legnagyobb lett, a csúcsokat döntögető nagy ember pályájának alakulását pedig az amerikai Gatlin végig vicsorgó fogakkal szemlélte. Ott zakatolt a fejében, amikor 2010-ben Észtországban egy vidéki versenyen visszatért és 10.24-es idővel megnyerte a futamot, majd egy évvel később, amikor Teguban a vb-n már az elődöntőben kiesett. Bolttal nézhetett farkasszemet a londoni ötkarikás fináléban, amikor már kimondva is az aranyért érkezett, de csak bronzéremmel távozott. Álmatlan éjszakáin valamit enyhíthetett ugyan a tudat, hogy 2013-ban Rómában legyőzte Boltot, ugyanakkor a vb-döntőben ismét alulmaradt. 

2015-ben 9.75 századmásodperce faragta egyéni legjobbját, ám augusztusban a vb-döntőben újfent csak ezüstérmet akasztottak a nyakába. A riói olimpián hasonló volt a forgatókönyv, Bolt mindent bezsebelt, Gatlin pedig a dobogó második fokáról hallgatta a jamaicai himnuszt.

Az idei londoni vb-re, Usain Bolt kilencévnyi sikertörténettel, míg Gatlin tizenegy év kudarcaival érkezett. Persze egyik sem kis teher, ám az idő múlásával a harmincöt éves amerikai győzelmére feltehetően most tettek volna a legkevesebben. Justin Gatlin azonban azzal, hogy elsőként ért át a célvonalon, talán végleg leküzdötte, az azóta amúgy megkedvelt vetélytárs démonját. Ugyanakkor van egy végső konklúzió, amit a tizenkét év után újra világbajnok amerikai sem tagadhat.

Ha nincs Bolt Londonban, akkor Gatlin győzelme sem teljes. És ha nincs Bolt veresége Londonban, akkor ma Gatlin sem legenda.

Fej, fej mellet.

A 2015-ös Pekingi Atlétikai Világbajnokságon Usain Bolt félisteni magasságokba emelkedett, Justin Gatlin pedig két ezüstéremmel is emelt fővel távozhatott. És megint mi győztünk.

„Százméter”. Bolt jött, látott, botlott, majd győzött. Gatlin a szélsebes, már-már ijesztő előfutamok után – hiába a két éve tartó dominancia – végül nem bírta a végét, a százas döntő utolsó tíz méterén a híres fókusz egy pillanatra elhomályosult, mozgása szétesett, a századmásodpercnyi megingás pedig végül az aranyérembe került. 

Mögöttük már leselkedik két ifjú titán, az amerikai Trayvon Bromell és a kanadai Andre De Grasse, akik a következő évtized meghatározó sprinterei lehetnek. Felnőtt pályafutásuk első komoly állomásáról egy-egy bronzéremmel távoztak. Asafa Powell és Tyson Gay sehol, sehol… Nagy kár!

A hazai közönség örömére jól jöttek a kínaiak, már ők is tíz másodperc alá kacsintgatnak és a döntőben is képviseltették magukat. Jimmy Vicaut-ban több van, Christophe Lemaitre-ben pedig remélhetőleg van még.

Kétszázon hasonló forgatókönyv, de itt Bolt sokkal inkább dominált. Addig futott, amíg egy operatőr el nem kaszálta, mondta is utána a nagy ember: - Biztosan Gatlin fizette le az ügyetlen tévést. Miután látta, hogy Bolt köszöni, jól van, a bajnok kommentjéhez az amerikai csak ennyit fűzött hozzá: - Kérem vissza a pénzem!

A váltóban sem történt különösebb meglepetés, hála ismételten az amerikaiaknak, akik szokás szerint elügyetlenkedték az utolsó váltást, így Michael Rodgers kétméteres előnye, pillanatok alatt jó ötméteres hátránnyá olvadt, szerencsétlenségére éppen Usain Bolttal szemben. (Hogy teljes legyen a történet, Gatlinéket a rossz váltás miatt végül ki is zárták.)

Világrekord nem született, Bolt csúcsai már-már megközelíthetetlenek, még neki is. Szó mi szó, a jamaicai triplázón talán most először látszott, elfáradt. A kétszáz méteres finálé után a fotósok gyűrűjében, fekvőtámaszozás helyett ezúttal csak leroskadt egy székre és cipőjét levetve, kezében a nemzeti zászlóval, perceken át csak pihent. Egy idő múlva az ezüstérmes Justin Gatlin is mellé telepedett, száján hatalmas mosollyal. Ő is lehúzta lábáról a szögest. Együtt fújtattak, majd az amerikai gratulált a bajnoknak. Összekacsintottak. Jó móka volt. 

Győztes és vesztes, jó és rossz? Nem. Illetve teljesen mindegy. Akkor és ott csak ketten a sok közül. Amúgy a megközelíthetetlen páros. Örülhetünk, hogy róluk szól az atlétika.

Kell egy hős

A 2015-ös pekingi atlétikai világbajnokság férfi száz méteres síkfutásának döntőjében a 2004-es olimpiai bajnok-, a 2006-os Nemzetközösségi Játékok győztese-, a 2007-es világbajnok-, valamint az elmúlt két olimpia hatszoros aranyérmese is ott lehet.

De kit illet meg leginkább a száz méteres síkfutás világbajnoki aranyérme? – A kérdés jóval inkább morális, mintsem szakértői, hiszen éppen a napokban, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) körül jókora botrány dagad, természetesen dopping témakörben. A németországi Tübingeni Egyetem ugyanis nem állított kevesebbet, minthogy az IAAF, a 2011-es világbajnokság után visszatartotta a doppingjelentéseket, pedig az atléták egyharmada bevallottan tiltott szereket használt.

De térjünk vissza alaptételünkhöz: a vasárnap délutáni 100-as fináléban jó és rossz csatája várható. A minden szempontból makulátlan világcsúcstartó, olimpiai- és világbajnoki címvédő Usain Bolt legfőbb kihívója, a doppingvétség miatt többször is lebukott, majd eltiltott Justin Gatlin lesz, akit a sportág vezetősége – ha tehetné – úgy ahogy van, kitörölne az atlétika krónikáskönyvéből. De nem teheti.

És hiába Gatlin arroganciája és sötét múltja, a több, mint kilenc éve Canossáját járó (futó) sprinterrel a szövetség nagyon ügyetlenül bánik. Hivatalos weboldalukon szándékosan ignorálják, Londonba idén pedig meg sem hívták egy  nemzetközi versenyre, mondván „piszkos” figurákra nincs szükség a rekortánon. Márpedig fekete bárányokból akad bőven, Asafa Powell és Tyson Gay 2013-ban kéz a kézben buktak le egy ellenőrzésen, a 2009-es berlini vb előtt pedig Bolt edzéspartnere, Yohan Blake is vétett. De akkor miért pont Gatlin? 
A válasz pofonegyszerű, jelenleg ő a legjobb. És ez baj. Káros.

Az amerikai sprinter ugyanis eltörölt világcsúcsán (9.77) idén – vagyis szinte kereken kilenc évvel egykori rekordbeállítása után – három századmásodpercet javított. 2015-ben ennél senki sem tud jobbat felmutatni. És ez bizony azt jelenti, hogy Gatlinnek Pekingben jókora esélye van rá, hogy hivatalosan is a leggyorsabb legyen, a 100 méteres férfi sprintfutás bajnokaként pedig ismét a sportág húzónevévé, emblematikus alakjává válhat. Ettől pedig valósággal reszket a vezetőség.

Szerencse, hogy van nekik (nekünk) egy Usain Boltjuk is, akin most tényleg rajta a világ szeme, ugyanis a jamaicai nagy ember ilyenformán pár nap múlva a sportág tisztaságáért is versenyez. 
Bolt persze panaszkodik, miért mindig csak ő? És valóban, mondhatja: egyedül túl nagy terhet kell cipelnie, márpedig száz méteren most minden egyes plusz kilogramm számítani fog.

Pusztító Powell és a tanulságok

Usain Bolt hiányában a pimaszkodó Ryan Bailey-t, a másodvirágzását élő Asafa Powell büntette, aki az idei év legjobb eredményével több érdekességre is rávilágított.

Mondhatnánk, hogy Asafa Powell szép lassan visszatért az abszolút elitbe, de a 9.84 századmásodperces szombati siker minden volt, csak lassú nem. Márpedig ennyit Powell féllábon is tud, más kérdés, hogy soha sem akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Most egy kicsit azért kellett.

A jamaicai fővárosban súlyosan kifütyült Ryan Bailey, csak bottal üthette az első számú hazai kedvenc nyomát, akin ezúttal nem fogott ki a győzelmi kényszer.

Hogy jót tett-e az edzőváltás, vagy netalán idén is cserben hagyja rajongóit, az csak augusztusban, a pekingi világbajnokság döntőjében fog kiderülni, ahol minden idők egyik „legöregebb” fináléja állhat össze. 

Érdemes megnézni, hogy az atlétikában 2008 óta egyeduralkodónak számító Usain Boltot, idén is csak a 2004-es olimpiai bajnok Justin Gatlin (33 éves), az Athénban szintén döntőt futó, egykori világcsúcstartó Powell (32)-, illetve a 2007-es oszakai triplázó Tyson Gay (32) fenyegeti. Arról már ne is beszéljünk, hogy az idén negyvenedik életévébe lépő Kim Collins, februárban a világ idei legjobb időeredményét hozta hatvan méteren, mely köztudottan a robbanékony, jó rajttal rendelkező sprinterek játéka.

Apropó Gatlin… Ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a tavalyi év kimagaslóan legjobb férfi sprintere újra élvezheti a Nike bizalmát, hiszen a legnagyobb sportszergyártó – miután Gatlin doppingbotrányát követően mosta kezeit és gatlini sebességgel fordult el tőle – most érdekes módon úgy döntött, újra felruházza kegyeltjét. Mondván, mégsem olyan rossz (üzlet) ez a gyerek.

És ne felejtsük azért el az 1989 decemberében született Yohan Blake-et sem, akit sérülései miatt gyakorlatilag évek óta nem látunk, pedig a jamaicai publikum úgy várja, mint a messiást. Kemar Bailey-Cole és Nickel Ashmeade, a sárga váltó további tagjai még felnőhetnek a feladathoz, de egyelőre úgy fest, hogy idén is marad a király, a trónt pedig továbbra is az a trió fogja aktívan bitorolni, melynek tagjai immáron több mint tíz éve szántják a rekortánt. Na jó, azért egy-egy kényszerpihenője mindhárom „öregnek” volt, bár a koronát „hátszéllel” sem sikerült elhappolni. Hát mi lesz veled így, jövő nemzedéke?

Visszavágó: Bailey kontra Jamaica

Kezdődött minden azzal, hogy az amerikai válogatott a Nassaui (Bahama-szigetek) Váltó Világbajnokságon végre hiba nélkül teljesített. A pisztoly azonban csak a cél után dörrent.

Csak a miheztartás végett: Bár a piros-kék csapat, a maga tizenöt elsőségével toronymagasan vezeti az olimpiai 4x100-as éremtáblázatot, a sovány két jamaicai arany jóval markánsabbnak tűnik, ugyanis ezeket éppen a legutóbbi két ötkarikás játékokon gyűjtötték be. 

A jenkik a világbajnokságok történetében is hét-három arányban vezetnek a közép-amerikai különítmény ellenében, ám ez a három jamaicai siker szintúgy a 2009-es, 2011-es és 2013-as vb-n esett. És, hogy mi, vagyis ki a közös nevező? Persze, Usain Bolt, aki valamennyi váltó diadalból kivette a részét, hol harmadik-, hol utolsó emberként. 

Ryan Bailey, az USA befutója, mindezek fényében szükségét érezte, hogy - miután elsőként átsöpört a bahamai célvonalon - megemlékezzen rekorder kollégájáról. Hát, hol itt a hiba? 

Bailey amúgy nem túl jelentős amerikai sprinter, aki kellően arrogáns és fiatal kora ellenére már futott olimpiai döntőt Londonban, igaz, egyéni legjobbjával is csak ötödikként ért célba. Mondjuk úgy, a győztest ma többen ismerik.

Nos Bailey, ünneplés közben úgy döntött, gúnyt űz Bolt égbe mutató, emblematikus jeléből – torkát „átvágva” bizonygatta: a jamaicai ásznak befellegzett!

Mutathatott volna persze mást (illetve másra) is, ám még saját kvartettjéből sem lett volna könnyű legjobbat választani. Justin Gatlin, második emberként métereket vert Kemar Bailey-Cole-ra, és a nagy visszatérő Tyson Gay is bizonyította: újra érdemes számolni vele. A „nagyok” tehát szépen kikövezték Bailey egyenesét, ahol Bolt már nem tudott faragni csapata többméteres hátrányán.

A dolog pikantériája, hogy a hétvégén az IAAF World Challenge-sorozat következő állomását éppen a jamaicai fővárosban, Kingstonban rendezik meg, ahol ki gondolta volna, az Egyesült Államokat 100 méteren éppen Bailey képviseli majd. A Nemzeti Stadionban a nép mellett Asafa Powell torolhat, aki pár napja kolosszális szembeszélben aratott sikert és úgy néz ki, az egykori csúcstartó is kezdi visszanyerni régi formáját. 

Márpedig ha a közönségkedvenc valóban büntet, úgy Bailey elgondolkozhat. Powell ugyanis legutóbb 2009-ben fért be világversenyen a jamaicai váltóba.

Bolt már visszaszámol: 19...18...

Ugyan több előrejelzés szerint kétséges, hogy Rióban is becsap-e a Villám, Usain Bolt nem aggódik. 2016-ra ragyogó időt jósol.

Bár a jamaicai futóisten a 2016-os Olimpia után lezárja karrierjét, ez nem jelenti azt, hogy ott is lesz minden riói fináléban. Ahol viszont pályára lép, ott reményei szerint tündökölni fog. A minap ugyanis Bolt azt nyilatkozta, hogy Rióban szeretné áttörni, a kétszáz méteres síkfutásban álomhatárnak számító 19 másodpercet. Ha valakire, akkor ebben a témában rá érdemes odafigyelni, ugyanis az említett távon ő tartja a jelenlegi világcsúcsot (19.19), melyet még 2009-ben, a berlini döntőben futott – vagyis lassan hat éve, ki gondolta volna! 

Ugyanakkor ezzel Bolt, egészen elképesztően merész célt tűzött ki maga elé, melyből minden bizonnyal csakis ő jöhet ki rosszul. Elég, ha megnézzük, hogyan alakultak a kétszázas eredményei a berlini világbajnokságot követő időszakban, mely periódusról ugyanakkor ne hallgassuk el, hogy Bolt - ebben a versenyszámban - egyetlen világversenyen sem talált legyőzőre. Két évvel később, Teguban 19.40-, majd a Londoni Olimpián 19.32-, a moszkvai vébén pedig 19.66 századmásodperccel nyert. Vagyis ha külön nézzük az ötkarikás- és a világbajnoki finálékat, akkor Bolt, éveinek gyarapodásával fokozatosan lassul.

Mindehhez adalék még, hogy az említett nyilatkozat után, a 2016-os Olimpia beharangozó-, tengerparti gálafutásán száz méteren „csupán” 10.12 századmásodperccel nyert, az amerikai Ryan Bailey (10.24) előtt. 

Persze azzal, hogy a világcsúcstartót csak saját, „romló” időeredményeivel tudjuk szorongatni, újfent a komoly kihívók hiányát támasztjuk alá, na meg a tényt, mely szerint a Bolt-nimbuszt csakis Bolt árnyékolhatja be.

Szép lassan beindul a versenyszezon, augusztusban a kínai fővárosban pedig végre valóban fény derülhet rá, hogy mennyi van még a jamaicai legenda lábaiban, hiszen a bohóckodások után a vb már igazi olimpiai főpróbának számít. 

Az biztos, hogy Rió fölött már most gyülekeznek a sötét felhők – egy holland fogadóiroda kapásból Justin Gatlint tartja a száz méter favoritjának. De akkor miért ne lehetnénk mi kétszáz méteren is szkeptikusok? Hiszen Bolt csak annyit mondott, áttörné a 19 másodperces határt, de azt nem említette, hogy hányadikként.

2015: A csend utáni vihar éve

Idén augusztusban ismét beköltöznek a pekingi „madárfészekbe”; a Kínai Olimpiai Stadion ezúttal atlétikai világbajnokságnak ad otthont.  Sok régi ismerős ott mutathatja meg utoljára, hogy mennyit bír még a lábuk.

Nagyobb horderejű atlétikai világversenyek híján, szép csendben lepergett a 2014-es holtszezon. Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy Usain Bolt a jamaicai válogatottal a Nemzetközösségi Játékokon bezsebelt egy váltó aranyat, majd augusztusban megdöntötte a fedett pályás (!) száz méteres férfi síkfutás rekordját (9.98), mégsem ő volt az év leggyorsabb jamaicai atlétája. 

Ez a cím ugyanis, a doppingeltiltásából visszatérő Asafa Powellt illeti meg, akinek hullámzó teljesítményébe azért tavaly is becsúszott egy 9.87 századmásodperces győzelem. A statisztikáknál maradva az is figyelemre méltó, hogy továbbra sem beszélhetünk markáns fiatalodásról, hiszen a 2014-es év legjobb eredményeit jegyző futók jószerivel már hat éve, a pekingi olimpián is rajthoz álltak. Ez az állítás mindössze egyetlenegy emberről nem mondható el, igaz, ő a legfontosabb.

Justin Gatlin ugyan eltiltás miatt valóban nem volt ott a 2008-as ötkarikás játékokon, ám előtte négy évvel, Athénban a dobogó legfelső fokára állhatott. Kerek tíz évvel a diadal után pedig, 2014-ben senki más nem mozgott olyan otthonosan 9.90 századmásodperc alatt, mint az amerikaiak fekete báránya. Természetesen Gatliné a tavalyi év abszolút -és nem mellesleg egyéni - legjobb ideje is (9.77), a legjobb tíz 2014-es sprinteredményből pedig összesen hetet tudhat magáénak. 

A pekingi ezüstérmes Richard Thompson az elmúlt szezonban is prezentált egy szeles, de még legális 9.82-es futást, amivel továbbra is azt jelzi, hogy őt sem törölhetjük még le a palettáról.

Az év vesztesét is az Egyesült Államok szolgáltatta, Tyson Gay személyében, akinek nagyon úgy tűnt, hogy a doppingolás miatti kényszerpihenő kettétörte a pályafutását. Kár, mert Gatlin mellett az elmúlt évtized legjobb amerikai sprinteréről van szó, aki egyike lehet azoknak, akik 2015-ben végleg elbúcsúznak a világversenyek fináléitól.

Egy szó mint száz, ahogyan az lenni szokott, a karibi szupersztárok – élen Bolttal és az apróbb sérülésekkel bajlódó Yohan Blake-kel – idén is szépen átaludták a holtszezont. Mindeközben az elnyűhetetlen Justin Gatlin fáradhatatlanul robotolt, Powell pedig meg-megvillant a tinglitangli versenyeken. 
A legnagyobb kérdés 2015-ben az, hogy láthatunk-e végre újabb Usain Boltokat, vagy be kell érnünk a „régivel” és idősödő üldözőivel. Pekingbe persze sok öreg motoros odaérhet még, de Rióra ez a kraft már nem lesz elegendő.